A Nintendo legújabb platformere mellőz mindenfajta, a cégre jellemző kreativitást.
A Chibi-Robo! névre keresztelt ki szürke robottal először a GameCube játékosok találkozhattak 2006-ban, méghozzá a konzolra megjelent Chibi-Robo! Plug Into Adventure keretein belül. Az akkor újnak számító platformer játék egészen egyedi játékmenettel rendelkezett, az érdekes feladatok és küldetések alapjait az a felvetés adta, hogy egy kis méretű robot hogyan tud mindennapi tevékenységeket véghezvinni az emberi világban. Az egyébként ötletesnek mondható alapkoncepció nem ragadta túlságosan magával a konzoltulajdonosokat, és ez erősen meglátszott az eladási számokon is - a játék nem tudta ugyanazokat a magas számokat produkálni, mint a Nintendo korábbi, már befutott szériái. Ennek ellenére a japánok nem adták fel a harcot, az első kalandot még négy követte, majd egy kis szünet után megérkezett a legfrissebb rész is, a Zip Lash.
A kiotóiak ezzel az új résszel eldobtak mindent, ami a sorozatot korábban jellemezte, és egy teljesen más koncepció szerint állították össze a játékot. A legszembetűnőbb változás, hogy immáron egy egyszerű, oldalnézetes környezetben találkozhatunk újra a hősünkkel, akinek ezúttal a földet megszálló robotokkal kell megküzdenie. Hogy ebből hogyan következik az, hogy édességeket kell gyűjtenie a barátainak, vagy éppen az, hogy össze kell gyűjtenie a szanaszét dobált szemetet, azt nem tudom, de a lényeg, hogy ezek is az elvégzendő feladatok listáján szerepelnek. Egy mondat erejére még visszatérnék az édességekhez: a különböző csokik és cukorkák mind valós termékekként jelennek meg a játékban, ezzel garantálva a valóságérzetet, és táplálva a kíváncsiságunkat - vajon mennyit fizettek ezért ezek a vállalatok?
Amint a fentebb felsorolt feladatok ellátásához nekikezdünk, és végigvisszük a Chibi Robo! Zip Lash első pályáit, egyből szembetűnnek a cím hiányosságai. A szintek nagyon egyszerűek, ráadásul cseppet sem változatosak: mindegyik pálya ugyanazokból az elemekből épül fel, mint a korábbiak, egyedi elemekkel csak nagyon ritkán találkozhatunk. Az idő sem jelenthet kihívást: a játékos 999 másodpercet kap a végigvitelére, amit a pálya bizonyos részeinél teljesen újratölthet. A gyűjtögetnivalók összeszedésére egyáltalán nincs motiváció, és ami telán a legrosszabb: a játék alapjául szolgáló Whiplash és Ziplash mozdulatok (amik gyakorlatilag a Chibi hátából kilógó vezetékkel való lasszózást jelentik, hogy elérjük a pályák felsőbb területein található elemeket is) irányítása nehézkes, nem egyszer buktam el azon, hogy nem tudtam az adott helyre irányítani töltő végét.
A Whiplash és a Ziplash
A játék alapját ez a két, Chibi vezetékével végezhető mozdulat adja. A Whiplash egyetlen gombnyomással aktiválható, a kis robot ilyenkor a hátából kilógó "drótot" gyorsan előrecspja - ez a mozdulat leginkább az ellenfelek kiiktatására alkalmas.
Ha viszont magasabb területekre szeretnénk felkapaszkodni, akkor a Ziplash-t kell alkalmaznunk: ennek a hatótávolsága már sokkal nagyobb, így távoli objektumokat is elérhetünk vele. Ráadásul a vezetékünk hosszát a pályán megkaparintható kék pontokkal tovább növelhetjük - kár viszont, hogy ez csak a szint végéig érezteti a hatását.
És hogy mégis mi motivált arra, hogy végigvigyek több alkalommal is egy-egy pályát? Hát a teljesen értelmetlen és frusztráló szerencsekerék rendszer. Ennek a lényege, hogy miután a játékos végigvisz egy szakaszt, nem a következő pályára kerül, hanem a Destination Wheel-hez, amivel kipörgetheti a következő teljesítendő szintet, ami lehet az második után a negyedik, vagy akár az első is - ha az utóbbi lesz az, akkor vihetjük végig ismét a már ismert szakaszt, még akkor is, ha azon már mindent összegyűjtöttünk, és elértük a maximális pontszámot is. Na ez az a játékelem, aminek a létjogosultságára a mai napig nem tudtam rájönni: az egy dolog, hogy jelentősen növeli a játékidőt, de egyben meg is utáltatja magát a játékossal. De van egy másik érdekesség is a Zipl Lash-ben: a szintek végi arany, ezüst vagy bronz értékelés megszerzése sem egyértelmű, hiszen azt úgy szerezhetjük meg, ha a vezetékünkkel a megfelelő színű árhajó ütjük le a levegőből, időre. Mondanom sem kell, hogy az arany színű csészealj elkapása cseppet sem egyszerű feladat, ha pedig nem sikerül, akkor ismételten végig kell haladnunk az összes akadályon, hogy a végén újrapróbálhassuk a dolgot.
Ami viszont tényleg jól néz ki, ötletes, ráadásul hasznos funkciója is van a játékmenet során, az nem más, mist a játékhoz csomagolt amiibo figura: a füvön ülő Chibit ábrázoló bábucska nagyon jól mutat, és ha a konzolunkhoz érintjük, akkor különleges erőkkel gazdagodik a főhősünk: arany színűre változik, és a vezetéke hosszabb lesz. Ráadásul ilyenkor még több idő áll rendelkezésünkre az akadályok leküzdésére (ami nem egy megerőltető feladat...) és speciális extra pályákra is szert tehetünk. Más amiibo-k használata esetén pedig naponta kaphatunk plusz jutalmakat - egy kisebb pénzösszeget, vagy egyéb más apróságot. A kérdés csak az, hogy ez mennyire tol ki azokkal, akik nem rendelkeznek ilyen NFC-s figurákkal.
Összességében tehát elmondható, hogy Chibi-Robo legújabb kalandja alulmúlta a sorozat többi tagját: az új koncepció erőltetett, ráadásul a játékélmény növelése érdekében bevezetett új funkciók kifejezetten balul sültek el. Ennek ellenére a Zip Lash nyugodt szívvel ajánlható azon kisebb játékosok számára, akik még nem boldogulnak egy New Super Mario Bros. játékkal: a cuki főszereplő és a színes pályaelemek is arra engednek következtetni, hogy a Nintendonál is inkább számukra készítették ezt az alkotást.
5 Átlagos
+ A játékmenetet feldobó mozdulatok | - Ötlettelen, egyszerű pályák |
+ A főhős és a mellékrakterek aranyosak | - Értelmetlen gyűjtögetnivalók |
+ A játékot színesítő melléküldetések | - Frusztráló szerencsekerék rendszer |
- Valós termékelhelyezések |