Rengeteg alkotás beugorhat, ha a klasszikus karácsonyi mozifilmek témája kerül szóba, hiszen elképesztő mennyiségű családi film illetve vígjáték készült, amelyben a történet az év legnagyobb ünnepe köré épül. A Reszkessetek, betörők! talán egyik legnagyobb hazai kábeltévé szokásos ünnepi műsorkínálatának köszönhetően azonban a számtalan másik filmmel ellentétben a magyar családok karácsonyi hagyományainak a szerves részévé vált, olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt óriási felháborodást váltott ki, amikor az említett csatorna nem tűzte műsorra a szülei által teljesen érthetetlen módon többször is otthon felejtett Kevin történeteit.
Amerikában a Reszkessetek betörők! azonban sokkal inkább a korai 90-as évek klasszikusai közé tartozik, mintsem a mai napig minden szenteste megtekintett filmvígjátékok sorába - abban az időszakban viszont olyan sikeres volt, hogy még videojátékok is készültek belőle az akkor elérhető összes platformra, beleértve a PC-t, a Mega Drive-ot, valamint a mi szempontunkból sokkal érdekesebb NES-t, SNES-t és a Game Boy-t, amik a korszak legkelendőbb konzoljainak számítottak.
Bár mindegyik változat ugyanazzal a névvel és borítóképpel jelent meg (ami megegyezett a film címével), mégis minden platformon más játékot kaptak azok, akik beruháztak rá, ami főleg annak volt köszönhető, hogy három stúdió is megkapta a jogokat, így a Bethesda Softworks, a SEGA, és az Imagineering Inc. is, és mindegyik fejlesztő teljesen függetlenül alkothatta meg a saját adaptációt a saját elképzelései szerint.
A Nintendo Entertainment System-re megjelent Home Alone!-ban (amit a SNES.es kiadáshoz hasonlóan a Bethesda készített el) például 20 percen keresztül kellett megakadályozni, hogy Harry és Marv bejusson a McCallister házba és ehhez akár különböző csapdákat is lerakhatott a játékos. A két főgonosz hullámokban támadt az otthonra, és egyre nehezebb feladat volt őket megállítani - ha pedig nem sikerült, és elkaptak minket, értelemszerűen kezdhettük elölről a feladatot: ilyenkor a már védjeggyé vált kiáltó Kevin köszöntött vissza a képernyőről egy "Oh, no!" felirattal az arca mellett.
A pár évvel később, Super Nintendo-ra kiadott játékban ezzel ellentétben nem a betörés megakadályozása, hanem a család vagyonának a pincébe rejtése volt a fő cél, ehhez pedig különféle akadályokon - pókhálókon, pókokon, szörnyeken - kellet átküzdenie magát a játékosnak. A főgonosz óriásszellem legyőzésével nyílt lehetőség a pinceajtó kinyitására, ami nem csak az ékszereknek, de Kevinnek is menedéket nyújtott. Habár a Home Alone! ezen változata videojátékos szempontból sokkal szórakoztatóbb volt, a korábbi verzió játékmenete érezhetően jobban kapcsolódott a mozifilm koncepciójához.
A 90-es évek legnépszerűbb kézi konzolján, a Game Boy-on játszók négy, a McCallister család otthonának különboző részein található pályát kaptak, amelyeken az volt a feladatuk, hogy a megadott tárgyakat biztonságba helyezzék a padláson - ehhez természetesen meg is kellett találniuk az adott elektronikai eszközöket vagy éppen játékokat, illetve ékszereket, valamint el kellet kerülniük a Wet Bandits tagjaival való találkozást, hogy a főgonoszt legyőzve teljesítsék a szintet. Érdekesség, hogy az utolsó pályán magával Harry-vel és Marv-val kellett megküzdeni a kemencében, ami egy utalás a film azon jelentére, amikor Kevinnek le kellett küzdenie a kazánnal szembeni félelmét ahhoz, hogy elrejtőzhessen a behatolók elől.
A legrosszabban viszont azok jártak, akik a SEGA által fejlesztett és kiadott alkotást kapták kézhez - az amerikai vállalat egy jóval komplikáltabb ötlettel állt elő a többi stúdióval szemben, így a MegaDrive-on játszónak már több házat kellett megvédeniük a gengszterektől, mindezt a furgonjuk megfigyelésének segítségével, ami segített eldönteni, hogy melyik otthonba szeretnének behatolni a rablók. A rendőrök 5 perc alatt értek a helyszínre, ennyi időt kellett tehát átvészelni anélkül, hogy minden lakást kifosztottak volna a banditák. Bár az összes kiadás közül ez tűnik a legszimpatikusabbnak a leírás alapján, a kritikusok szerint olyan rosszul sikerült megvalósítani a koncepciót, hogy mindössze 24%-ra értékelték a játékot.
Home Alone SNES Gameplay
Ezek közül a művek közül választhatott tehát az, aki a 20. század végének az egyik legismertebb karácsonyi filmjének történetét nem csupán egy külső szemlélőként szerette volna átélni, hanem videojáték formájában is szeretett volna megismerkedni vele. Őszintén szólva nem tudjuk, hogy mivel jártak jobban a vásárlók - egy kazettával-e, amin a vígjáték volt megtalálható, vagy egy játékkártyával, amin a videojáték - de egy biztos: míg a film minden évben lejátszásra kerül az otthonokban, addig a Home alone! játékokra már alig emlékszik valaki.
