A budapesti székhelyű Zen Studios remek flipperjátékokkal szokott megörvendeztetni minket: a számos konzolra és okoseszközre elérhető, gyakran ismert képregény- vagy filmsorozatok karaktereivel színesített asztalaik gyorsan ismertté tették a magyar srácokat, akik most egy kicsit szokatlanabb vizekre eveztek: az Infinite Minigolf - ahogyan azt a nevéből is egyszerűen ki lehet találni - egy megszámlálhatatlan mennyiségű pályával rendelkező golfjáték, ahol a több ezer elérhető lyukért maguk a játékosok felelősek. Az Infinite Minigolf legnagyobb fegyverténye ugyanis a szerkesztő mód, melynek segítségével bárki összeállíthatja a maga pályáját, és megoszthatja azt platformtól függetlenül mindenkivel, aki beszerezte a szoftvert.

A főmenübe lépve azonban nem maguk a pályák fogadnak minket, hanem a játékmenet során központi szerepet kapó karakterünk (ami egyébként megszólalásig hasonlít a Sims játékok szereplőire), akit kezdetekben még csak néhány ruhadarabbal tudunk testre szabni, később azonban - ha ügyesen vesszük az elénk gördített akadályokat - több tucatnyi öltözékkel és kiegészítővel is egyedivé varázsolhatunk. Ahhoz, hogy minél több textilt magunkra ölthessünk, kártyalapokat kell gyűjtenünk, amik egyfajta fizetőeszközként szolgálnak - ezt pedig legegyszerűbben a "Tournament" mód végigjátszásával tehetjük meg, ami három világban kínál négy-négy többlyukas teljesítendő pályagyűjteményt.

Az első szinteken egy óriási otthonban kell helytállnunk, de ha kedvünk tartja, akkor akár egy rémisztő kastély parkjában vagy az állandóan karácsonyi díszítésben tündöklő északi sarkkör is terelgethetjük a golflabdát - ami egyébként a kezdők számára cseppet sem lesz egyszerű feladat. Az ütő irányítása ugyanis a két analóg karral történik: még az egyikkel a pontos irányt lőhetjük be, addig a másikkal az ütés erősségét szabályozhatjuk. Bár lehet, hogy csak számomra volt furcsa ez a gombkiosztás, az első fél órában képtelen voltam megfelelően eltalálni a golyót, a feladatot pedig csak tovább nehezítették a Joy-Con kontrollereken található, a megszokottnál apróbb gombok, amikkel még úgy is nehéz volt pontosan belőni az ütés paramétereit, hogy átállítottam a kontroll érzékenységét az opciók között.

Később természetesen belejöttem a dologba, egy idő után pedig mindennél pontosabban tudtam a lyuk felé irányítani a labdát, így végül is sikerrel vettem az akadályt. A Tournament mód szintjei egyébként leginkább csak a későbbiekben feloldható nehezebb fokozatokon nyújtanak elegendő kihívást, bár sokszor be- be csúsznak bonyolultabb, összetettebb pályák is az egyszerűen kivitelezhető összeállítások közé. Ennek ellenére már csak azét is érdemes végigtornászni magunkat a fejlesztők által összerakott lyukakon, mert számos okos megoldással találkozhatunk - néhol például egy drón szállítja a két pályarészt között a labdánkat, sőt, néhol akadnak olyan, a pályán lézengő karakterek is, akikhez egy-egy szándékos vagy véletlen mozdulattal még hatásosabbá tudják tenni az ütésünket, és így még több pontot szerezhetünk.

Az Infinite Minigolf egyébként szereti meghazudtolni a valóságot, ugyanis a pályákon a többféle power-up-nak köszönhetően sokszor olyan mutatványokat is végrehajthatunk, amelyek nem igazán férnek össze a fitika törvényeivel. A felszedhető rakétával például extra löketet adhatunk a labdának, míg a szárnyakkal a levegőbe repíthetjük azt, ha pedig sikerült összeszednünk a joystick-ra hajazó ikont, akkor egyszerűen arra kanyarodhatunk a golyóval menet közbe, amerre a kedvünk tartja, így ekkor végső sorban az sem lesz fontos, hogy az ütésnél merre is löktük meg azt. A játék díjazza is ezeket a megmozdulásokat, a levegőben töltött másodpercek épp úgy beleszámítanak a végső pontszámba, mint az összeszedett gyémántok.

Az eredeti szinteken látott ötleteket könnyedén leutánozhatjuk a saját pályáinkon is, a szerkesztő módban ugyanis az összes látott elemmel dolgozhatunk, ami rengeteg lehetőséget ad a kezünkbe. Ennek ellenére egy ötletes vagy éppen összetett lyuk összeállítása cseppet sem egyszerű feladat, a menüben ugyanis rendkívül egyszerű elveszni: nem elég, hogy sokszor nem egyértelműek az ikonok jelentései, a játék abban sem sok segítséget nyújt, hogy melyik gombbal éppen milyen funkciót érhetünk el, így beletelik egy kis időbe kibogozni, hogy hogyan is kell egymás mellé elhelyezni a tárgyakat. Handheld módban egyébként még rosszabb a helyzet, ugyanis a feliratok olyan aprók, hogy a kis kijelzőn csupán nagyítóval lehet megfelelően elolvasni őket.Természetesen itt is a "gyakorlat teszi a mestert", így ha sikerül ráfüggnünk a pályaszerkesztőre, akkor előbb vagy utóbb pillanatok alatt képesek leszünk összedobni egy-egy szintet.

Sokan láthatóan élnek is ezzel a lehetőséggel: ha úgy döntünk, hogy mások pályáin játszanánk szívesen, néha egészen ötletes, míg máskor bosszantóan egyszerű pályák jönnek velünk szemben, melyek képesek megtörni a játékélményt. Szerencsére - ha nem a Quick Play lehetőségre nyomunk rá - a szűrők segítségével van esélyünk olyan lyukakra bukkanni, melyek megfelelnek az elvárásainknak - a lehetőségek között találhatunk olyan gyűjteményt is, ami a fejlesztőknek tetsző pályákat mutatja-, sőt, a játék kapott egy értékelési rendszert is, így ha egy pálya neve mellett a hányós emojit látjuk, érdemes elgondolkoznunk annak betöltésén. Mivel a pályákat saját magunknak is végig kell játszanunk, mielőtt megosztjuk azokat, így nem igen van esélyünk belefutni olyanokba, melyeken lehetetlen a zászlóhoz juttatni a labdát - ez pedig mindenképpen egy örömteli hír.

Összességében tehát egy szórakoztató mingolf játékot sikerült összehoznia a magyar srácoknak, az Infinite Minigolf-nak azonban vannak olyan hibái és hiányossági, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A menürendszer bár szépnek és mutatósnak tűnik, kezelése nem mindig egyértelmű, így első indításkor meggyűlhet a bajunk a megfelelő játékmód kiválasztásakor. Bosszantó az is, hogy handheld módban nem minden kiírás megfelelő méretű, így gondunk akadhat egy-egy felirat elolvasásával - főleg a pályaszerkesztő menüjében -, valamint van egy kis hiányérzet bennem a Switch adottságainak kihasználását illetően is (a menüben például nem navigálhatunk az érintőképernyő segítségével, valamint adná magát a mozgásérzékelős irányítás és az egy Joy-Con-os navigálás lehetősége is - ezek azonban hiányoznak a játékból). Az online és lokális többjátékos lehetőség azonban jópofa, ráadásul utóbbihoz elég egy kontroller is, így még csak extra beruházásra sincs szükség ahoz, hogy együtt szórakozhasson a család.

A játék tesztpéldányát a Zen Studios biztosította.