A NES-en kívül nincs olyan Nintendo konzol, amelyre ne jelent volna meg a Mario Kart széria - most a 3DS-es verziót, a Mario Kart 7-et vettük górcső alá.

A Nintendo műhelyeiben rengeteg olyan széria született az elmúlt 30 évben, amelyben a főszerepet a cég legismertebb karakterére, Marióra osztották. Ez nem véletlen: a karakter népszerűsége a vállalat korábbi éveiben garanciát jelentett a sikerre, és bár konkrét méréseket senki sem végzett, az szinte biztosra vehető, hogy bizonyos címek az eladásik felét sem lettek volna képesek elérni a Gombakirályság népszerű figurái nélkül. A Mario Kart széria sem az olasz testvérek és barátaik versenypályán végzett küzdelmének indult, Shigeru Miyamoto és csapata csupán később döntött az eredetileg megnevezetlen emberi alakok lecseréléséről - így született meg a SNES-re a Super Mario Kart, ami a konzol legsikeresebb játékává vált az 1992-es megjelenése után. Az akkor még egyedinek számító játékmenet - amelyben a gyorsaságon kívül a power-upok és a szerencse is szerepet játszott a végső sorrend kialakulásában - közel 9 millió embert ragadott magával, így nem volt kétség a folytatás érkezése felől.

Azóta az összes Nintendo gép megkapta a maga Mario Kart epizódját: a Nintendo 64-es Mario Kart 64 alkalmazott először térbeli objektumokat, a DS-es részben csaphattak először össze a versenyzők különféle online játékmódok segítségével, Wii-n pedig a mozgásérzékelős vezérlés jelentette az újdonságot. Tesztünk alanyának - a 3DS-re napvilágot látott Mario Kart 7-nek sem kell szégyenkezni, ha az új feature-ökről van szó: a térbeli megjelenítést, a giroszkópos irányítást, illetve az eddig még nem látott belső nézetet is nagy betűkkel hirdeti a játékkártyát és a már be nem váltható Club Nintendo kódot rejtő csomagolás. Sajnos azonban egyik sem sikerült túlságosan jól: a eredeti 3DS konzolokon a 3D a készülék mozgatása miatt gyakran elmosódik, az egyedi irányítási módokkal pedig közel sem kontrollálható olyan jól a játék, mint gombokkal. New 3DS gépeken egy cseppet jobb a helyzet: a szemkövető szenzornak köszönhetően azokon a modelleken sokkal élvezhetőbb a konzol legnagyobb előnye, a szemüveg nélküli térbeli hatás.

Szerencsére azonban ebben szinte ki is merül a negatívumok listája, minden másban remekel a Mario Kart 7. Játékmenet szempontjából hozza a megszokottat, sőt, talán annál egy kicsivel többet is nyújt: az új pályákon megjelenő vízalatti szintek és az ugrasztók után következő légbeli szakaszok jóval élvezetesebbé teszik a meneteket, ugyanis ezek a részek nem csak látványban nyújtanak újdonságot, hanem a kartok irányíthatóságát is befolyásolják: a víz alatt jóval lassabban reagál a jármű a kormány mozgatására, a levegőben viszont sokkal gyorsabban haladhatunk, mint a szárazföldön - főleg, ha sikerül kihasználnunk a széljárások nyújtotta előnyt. Ebből következik, hogy a versenyek közben jóval nagyobb figyelmet kíván meg a játék, elég a fent említett szakaszokon egy rossz manőver, hogy az ellenfeleink egyből az előnyükre fordítsák azt.

Persze ez még nem feltétlen jelenti azt, hogy ezzel el is veszíthetjük a dobogót, a powe-upok színes felhozatalának hála az utolsó pillanatig kétséges, hogy melyik helyezést csípjük meg a végén - így simán elképzelhető, hogy a középmezőnyből sikerül az élre törnünk az utolsó kanyarokban, ha például felszedünk egy Lucky Seven (Szerencsés Hetes) névre hallgató erősítőt, ami hét véletlenszerű tárgyal jutalmaz meg minket az elérhetőek közül - így akár a hagyományos banánokon és teknőspáncélokon kívül a Super Mario címekből ismerős tanooki farkat is kaphatunk, amellyel könnyedén lesöpörhetjük a mellettünk kocsikázókat az aszfaltról, de az sem kizárt, hogy Blue Shell üti a markunkat, amely elől tényleg nincs menekvés. Ez utóbbi nagyon mókás tud lenni, ha látjuk, hogy a minket többször is megszívató vérpistike hogyan veszíti el az első helyét az általunk megfelelő pillanatban elbocsájtott kék páncélnak köszönhetően, viszont ha mi kapjuk meg ugyanezt a célvonal előtt, biztosan elmegy a kedvünk a további versenyektől, még ha csak pár percre is. Ez a kiszámíthatatlanság másik oldala: sokszor bizony a legbénábbak kerülnek a pódiumra a sokkal ügyesebben vezető játékosok hátrányára.

Ha viszont sikerül elérnünk a dobogó első fokát, reménykedhetünk abban, hogy három csillaggal értékeli majd a kupán nyújtott teljesítményünket a játék, és így újabb feloldható tartalmak ütik a markunkat. Ilyen lehet például egy új kaszni, pár új kerék, vagy éppen egy jobb ejtőernyő, amellyel személyre szabhatjuk a kocsinkat. Ezek a változtatások pedig nem csak a kartunk megjelenését, de annak gyorsaságát és irányíthatóságát is befolyásolják. Persze az is sokat számít, hogy kit ültetünk majd be a járgányba: Bowser alatt érezhetően lassabban halad ugyanaz a gokart, mintha Toad ülne benne, kompromisszumos megoldást jelenthet viszont a Mii karakterünk versenyeztetése, amire a Wii-s epizód után ismételten lehetőségünk akad. Ha pedig a kezdő választékba beleununk, érdemes tovább játszani, bizonyos teljesítmények elérésekor ugyanis újabb szereplők tűnhetnek fel a listánkon - így oldható fel például Metal Mario is, akivel a legmenőbb, mindenkit agyonverő Japánok is furikáznak az online meccsek alkalmával.

Mert ugyebár az igazi játékosnak nem a gép által irányított ellenfelek (akik egy telibekapott olajfolt miatt teljesen megbénulnak) legyőzése jelenti az igazi kihívást, hanem ha hús-vér emberek ellen sikerült sikert elérnie, ez pedig legegyszerűbben online többjátékos módokban lehetséges, amelyek a Mario Kart DS-hez hasonlóan ebben a kiadásban is helyet kaptak. A matchmaking rendszer meglepően jól működik, viszonylag gyorsan sikerül ellenfeleket találnia a játéknak, a probléma csupán a "Cancel" gomb hiánya, ami jelentősen megkönnyítené a partikból való kilépést. Ötletes viszont a "Community" rendszer, amely lehetőséget biztosít közösségek létrehozására, így egyszerűen megmérettethetjük magunkat a barátainkkal szemben a számunkra megfelelő szabályok keretein belül. (Itt csak halkan jegyezem meg, hogy van Nintenblog csoport is, ha szoktatok Ti is online játszani és úgy tartja a kedvetek, akkor a 31-4434-9192-1907 kód beütésével egyszerűen csatlakozhattok hozzá.)

Ahogyan az a fenti sorokból könnyen leszűrhető, a Mario Kart 7 bőven felér a széria korábbi részeihez, mind minőség, mind pedig a játékelemek tekintetében, még ha néhány újdonság nem is úgy sült el, ahogyan azt a Nintendo tervezte (mint már oly sokszor, oly sok helyen, így itt is bebizonyosodott, hogy a hagyományos gombos irányítás nehezen pótolható a technika modernebb vívmányaival). A versenyek viszont továbbra is izgalmasak, a rengeteg elérhető pálya, kart-elem és játékmód között mindenki megtalálhatja a neki tetsző párosítást. Az online többjátékos mód pedig garanciát biztosít arra, hogy hónappal a megvétel után is előszeretettel helyezzük a gépbe a játékot tartalmazó kártyát - mert bizony még így, öt évvel a megjelenés után is tömegével találni játékosokat a szervereken.

9   Lenyűgöző